Első nap a kórházban

Ma végre túléltem az első napot a kórházban. Eléggé lefáradtam. Leginkább amiatt, hoyg azért eléggé kell koncentrálnom, hogy megértsem mit mondanak nekem. Majd belejövök. Vagy sem.

Szóval reggel az UniLink nevű buszhálózat csodával mentem utaztam, amiről azt az előzetes infót kaptam, hogy majd ingyen használhatom. Hát ez így ebben a formában nem igaz. Legalábbis az egyetemen nagy boci szemekkel néztek rám, amikor megemlítettem. Újabb kb 10 000 Ft a kiadások listáján.
Egyébként nem teljesen értem hogy járnak, mert 10 perccel azelőtt lenn voltam a megállóban, ahogy a menetrend szerint itt kell lennie a szállás előtt. Ott a digitális tábla arról tájékoztatott hogy 25 perc múlva jön a busz... Fél óránként jár amúgy. Nem teljesen értem, azóta sem.

A kórházban ahhoz képest, hogy milyen komolyan vették magukat az előzetes e-mail csatározás során, élőben közel sem tűnnek olyan szervezettnek a dolgok.
Az irodában a hozzám kirendelt Andrew, az a bizonyos tágított fülcimpás, nem igazán volt képben a teendőkkel. (Ja, erre most jöttem rá, hogy korábban az e-mailekben az Ms titulust használtam, mert Andy-nak írta alá :-P Hupsz.) A beszedett adminisztrációs költséget is csak behajította egy asztalra, amin szerintem elnyelte a kupi. Az egész irodában állt a rendetlenség. Papírok, dossziék mindenhol szanaszét. Jártam még a könyvtárban, a kardiológia irodájában, és a sebészet adminisztrációs központjában. Ugyanez a kép mindenhol.

Miután végeztem az egyetemi részleggel, felkísértek Mr. Ohri (az osztályvezető, aki épp szabadságon van) titkárnőjéhez. Név szerint Lisa. Ő fogja megmondani minden reggel mit tegyek, ki fog rám vigyázni aznap, amíg Ohri távol van. Szóval nagy úr most fölöttem. Leültetett, mondta hogy Mohammed, akivel kéne lennem, tíz perc múlva érkezik. Majdfél óra múlva, szólt, h nem tudja hol van, és kerített nekem helyette egy Saed-et (asszem így írja a nevét). Szóval egy másik Burmából származó figurát. Vele rohangáltam egész nap. Ő egy fiatal jófej doki, aki magyarázott, is ezt azt. Szóval nem volt rossz. De ő sem szakadt bele a munka tempóba, mint senki más. Fél egykor, eldobta ami a kezében volt, és elment ebédelni... próbálná csak ezt meg Magyarországon valaki... :-P
Fölmentem Lisahoz, megpróbáltam megtudni, hogy hogy van a munkarendem, meddig kell maradnom ma, meg úgy általában hánytól-hányig dolgozom. Erre nem kaptam egyértelmű választ. Majd jövő héten Ohri megmondja. Na jó, de addigra lemegy a gyakorlat negyede.
Mindegy. Holanp minden esetre újra megyek be 9-re, akkor kezd ő is, és majd elirányít. Kérdezte, hogy az nem túl korai-e nekem. Heh. Tavaly 7-kor kezdtem minden nap.
Én is megebédeltem még a hazaiból, majd Lisa segítségével leakasztottam újra Saed-et. Amikór elkezdett egy MK RTG-ről kérdezgetni, Balázs javaslata szerint, megemlítettem neki, hogy mi magyarul tanulunk. Ezen igen csak meglepődött, de utána valószínüleg kevésbé nézett hülyének, hogy nem tudok róla érdemben beszélni. (Nem állítom hogy magyarul végig tudtam volna elemezni olyan szépen rendszerezve ahogy ő tette.)

Kb. negyed 4-ig maradtam, utána elkéredzkedtem tőle. Hazafelé meg akartam venni a havi bérletet a buszra, de nem sikerült. A sofőr inkább elhozott ingyen, mint hogy neki 50-esből kelljen visszaadani. (35 £ az ára). Még beugrottam a városba, abban reménykedve hogy a túrista információban meg tudom venni a jegyet, de 5 perccel az orrom előtt bezárt. A dolog csak azért bosszant, mert a buszon biztos nem tudom kártyával megvenni, és a készpénzem fogy. De nem tudok mit tenni.

Mára asszem itt a mese vége. Megzuhanyzom, eszem valamit, és még tanulok egy csöppet.
És köszi minden türelmes olvasónak ;-)