Szóval, a nap a szokásos módon kezdődött. Lisa hívja Rhasidot... valami bizonytalanság van a hangjában ahogy telefonál, de nem pontosan értem amit beszélnek. Főleg hogy csak az egyik felét hallom.
A lényeg az hogy kb. két havonta "Education day" van a kórházban. Ez ma azt jelentette, hogy reggel van kb. 2 órányi előadás, majd duélután 2-ig áll az élet.
Rhasid monta, hogy ma 2-előtt nem operálnak, mit akarok csinálni. Fölvetettem, hogy nem tud-e bekísérni valami képalkotó laborba. Rábólintott.
Egy probléma volt csak ezzel, pénteken csak sürgősségi képalkotó vizsgálatot csinálnak nagy ritkáán, és különben is "Education day" van úgyhogy felejtsük el őket.
Végül fölmentem én is az előadóba. Megállapítom, hogy ők is fölöttébb fontos dolgokról tudnak vitatkozni. Egy nő arról beszélt, hogy hogy lehetne egyszerűsíteni az adminisztrációt a sürgősségi betegellátásban, meg hogy miért is nem írnak le mindent miközben a betegért küzdenek, és ez mennyivel rontja vajon a túlélést. Mire a sebészek leálltak vele vitázni, hogy emiatt mennyivel nehezebb dolguk van nekik, mert nincs minden pontosan ledokumentálva... Régi téma, ezerszer megrágva. De arra jó, hogy legyen ürügy az Education day megtartására.
Ez 10-kor véget ért, és nem is volt előadás. Hogy mért nem dolgozott ezek után 2-ig senki?... Ezt már nem tudom megmagyarázni.
Fél egyig gyakorlatilag csak keringtem az épületben, illetve az épület körül. Hatalmas területen van ez a kórház. És az egyik parkolójában áll a mobil PET/CT kamion. Szegényknek úgy látszik nincs elég helyük az épületben! :-P Aztán bementem a könyvtárba, és kicsit megnéztem az aktuális szakirodalmat... Na jó, ez így túlzás. de egy két angol tankönyvbe belelapoztam, és egész érthetőnek tűntek.
Aztán hogy az időt elüssem, elmentem ebédelni. Egy egész épkézláb menza van lenn az alagsorban, sokféle kajával. Csak épp az angol kajanevekkel nem tudtam mit kezdeni, így hát ráböktem azokra a kis rántott bizgentyűkre, amit előttem is vettek egy kisgyereknek. Gondoltam ha ő megeszi, nekem is jó lesz. Az első falatnál jött aztán a meglepetés.
Ez meg mi a rák?! Ja, hogy pontosan az. Először megijedtem, de aztán egész tűrhetőnek találtam. Nem volt túl erős íze, nem volt benne szálka (tudom, mért lenne szálka egy rákban, csak én a halakt addig eszem, amíg meg nem tlálom az első szálkát). Szóval nem volt rossz. Nem mondom hogy ez lesz a kedvenc ételem, de nem hagytam meg belőle, pedig megrakták rendesen a tányért.
Ja és tök vicces tálca begyűjtő rendszerük van!
Utána, miközben mentem föl a lépcsőházban, pont összetalálkoztam Rhasiddal. Egész meglepődtem, amikor mondta hogy jöjjek vele, és a műtő felé vette az irányt. Alig múlt délután egy óra, és már műtenek?
És valóban, fél kettőkor megtörtént az első bemetszés a betegen!
Ma is újat láttam, ha már itt tartunk: aorta műbillentyű beültetés, aorta ascendes protkóval kiegészítve. És mindemellett kanalas defibrillálás. Nem tudom mi a rendes neve. Szóval nyitott mellkasban, közvetlenül a szívre helyezett kanál alakú elektródákkal. Szegénykém ugyanis pitvar fibrillált, miután kb. két órányi ácsorgás után újra indították a szívét. Hát Istenem, ilyen az élet.
A műtőben rajtam kívül volt ma egy angol másodéves medikus lány. Ő segédkezett a műtősnőnek. Mármint ő volt a nem steril oldal. Viszont amikor épp nem volt mit tennie, kicsit tudtam beszélgetni vele. Megtudtam pl. hogy nekik csak 5 év az orvos képzés, meg még néhány hasonlóan érdektelen információt. Meglepően jól érthetően beszélt. Talán mert angol volt, és nem valami bevándorló, mint az orvosok többsége?... Nem tudom. Minden estere azt mondta, hogy szerinte egész jól beszélek angolul. Ahh, ez az örök angol udvariaskodás... Szerintem csak makogtam. De ezek szerint megértette.
Más érdekes nem nagyon történt ma. Hétfőn végre megjön Ohri, és végre minden jobb lesz. Legalábbis Lisa, az örök optimista szerint.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése