Ez a kis József Attila átirat jutott eszembe az elmúlt két napról. Hogy miért is?
Egyrészt, én egy pacsirta típus vagyok, szeretem korán elkezdeni a napot, legyen szabad a délutánom, és este hegyjenek aludni. Csak hát ha délben kezdődik a nap, akkor nehéz korán lelépni...
Másrészt, hideg. Nagyon. Jégverem. Benn a műtőben. De már kezdem megtalálni a megoldást :-P
De hogy ne csak talányokban beszéljek, kicsit leírom konkrétabban is hogy zajlik az élet. Hét elején Lisa még azt mondta, hogy jöjjek reggel 9-re. Most már fél 10-nél járunk. Hivatalosan. Miután megkérdeztem, hogy nem kezdhetnék-e korábban. De az volt a válasz, hogy úgysincs benn előbb a Rhasid. Gyakorlatban ez még jobb. Eddig minden napom, beérkezés után minimum 1-2 órával kezdődött el érdemben, és Lisa mindig megnyugtatott, hogy ez általában nem így működik. De ezt már nem hiszem el neki.
Hogy értsétek miről van szó, leírom a mai napom: úgy 9:45-re beértem (teljesen kiszámíthatatlan a busz, ma 1 óra 10 percet utaztam), és Lisa rögtön felhívta Rhasidot, mert úgy volt megbeszélve, hogy ő igazgatja ma merre menjek. A gyors telefonálás után, leküldött a C műtőbe, hogy ott fogom megtalálni. Bementem, megkérdeztem hogy ott van-e, mire mondták, hogy ebben a műtőben ma biztos nem lesz. Egy készséges asszisztens futott velem egy kört, majd (pontosan már nem tudom mi alapján) beküldött a 3-as műtőbe. (Ne kérdezd mért vannak egymás mellett számmal és betűvel jelzett műtők). Ott ismét megállapítottam, hoyg Rhasidnak nyoma nincs. Itt jött a következő készséges műtősnő, aki rátelefonált Rhasidra, és azt mondta, hogy várjam meg a műtő előterében, ide fog jönni értem.
Egyébként ez egy nagyon kellemes dolog - és sajnos Magyarországon ritkán tapasztalom, hogy ha csak egy kicsit is bizonytalanul nézek bármelyik folyosón, vagy lépcsőház előtt, fél percen belül garantáltan megkérdezi valaki, hogy mit keresek, és készségesen útba igazít.
Lényeg, az hogy amíg vártam az előkészítő szobában, végre megjelent egy ismerős arc. Saed, akivel első nap is voltam. Megkérdezte mi a helyzet, elmondtam neki hogy jártam, mire mondta hogy menjek vele. Na, végre valami biztató - gondoltam naivan. vissza vitt az adminisztrációra, és megkért, hogy várjam meg egy pillanatig, amíg vált egy szót a kollégájával. Bement az egyik üvegajtó mögé, leült, láttam, nem ment ki egy hátsó ajtón végig ott volt. De miért is hangsúlyozom ezt ennyire? Kerek egy óra után, megjelent Rhasid és kérdezte, hogy mi volt, nem talált. Kiderült, hogy ő ma egész nap papírozott, nem volt műtőbe beosztva. Mondtam neki, hogy ott van Saed az ajtó mögött, láthatja, azt mondta várja meg. Erre ott hagyot,t hogy akkor várjam Saedet.
Újabb fél óra múlva újra arra járt. Így laza másfél óra semmittevés után, végre "megkegyelmezett" és megkérezte mit szeretnék csinálni. Bármit - mondtam, csak történjen már valami, de ezt már csak magamban tettem hozzá. Fölajánlotta a szív, illetve a mellkas sebészetet. Nna, legyen mellkas, azt még úgysem láttam!
Csak eddigre már dél volt...
Mindegy, innentől már sokkal jobb volt a napom.
Láttam egy tüdő lobectomiát, illetve egy thymectomiát! Ez utóbbinak különösen örültem, mert a TDK kapcsán már annyi thymust láttam PET/CT meg MR felvételen, de most végre élőben is! És láss csodát, ez is egy ugyanolyan kis véres cafat mint bármi más amit kiszednek a sebészek az emberből! :-D
Egyébként a mellkas sebészeten egy nagyon jófej társaság volt. Egy időseb doki (valami főbácsinak tűnt ott), miután kivallatott, hogy mi szeretnék lenni (talán radiológus, mondtam bizonytalanul9, megmutogatta, és elmagyarázta a a mai műtétek röntgen, CT, PET/CT felvételeit. Érdekes volt, és legalább értettem is! :-) Végre egy kis sikerélmény. Volt egy idősebb, nagyhangú, lelkes aneszteziológus asszonyság is, és két fiatalabb néger doki. Szünetben elkezdtek egymással dumálni, és először fel sem tűnt hogy nem értem amit mondanak. Na bumm. Ha nem nekem beszélnek, sokszor a lényegét sem tudom leszűrni annak ami körülöttem folyik. De aztán rájöttem, hogy ők valami számomra fölismerhetetlen, talán afrikai nyelven vartyognak egymás közt.
Hát igen. Van itt minden nemzetiség. Talán az egyik legjelentősebb kisebbség itt az angol, de hogy kik alkotják a többséget arra még nem jöttem rá.
Azt hiszem kicsit elkalandoztam. Térjünk csak vissza a csigához. Akarom mondani jéghez.
A műtőben működik a klíma. Milyen hely ez?... Nem tudom hogy csinálják. Ez még nem lenne baj, de nagyon alacsony hőfokra van állítva.
A dokiknak, meg a műtős nőnek könnyű, mert a műtős ruha felett van még egy réteg, a steril. Az anesztes meg kinn ücsörög a minden műtőhöz külön tartozó előkészítő szobában, és néha bejön megnézni a lélegeztető gépet és az monitorokat.
Én meg egy szál műtős ruhában ácsorgok benn. kedden még vacogtam. Szerdán már volt rajtam egy atléta pluszban. (Volt benn egy angol nővér tanuló, és ő nálam is libabőrösebb volt a végére. Hehe ]:-) ) Ma már egy atlétával, és két réteg műtős ruhával mentem be. Na így már kezd elviselhető lenni az időjárás! Igaz, az öltözőben kiröhögtek amikor magamra húztam a második fölsőt, de hát ha ez az ára, inkább vállalom mint a didergést.
Több szót nem is vesztegetnék a kórházra. Ami még érdekes volt a napban, hogy hazafelé leszálltam a HighfieldCampus-nál - az egyetem nagyrésze itt található - és beugrottam egyet úszni. Kis 25 m-s medence van itt, minden nemű kényelmi szolgáltatást mellőzve, tömegsportra kihegyezve. Nagy öltöző, sok zuhany. Ugyanakkor semmi pad/nyugágy, vagy esetleg szauna. Az épületben van még egy nagy fedett sportpálya, ahol kosarazni, tollasozni lehet, illetve agy hatalmas konditerem. Ezekbe csak bekukkantottam, és láttam kb 20 egymás melletti futópadon kocogó embert. Mondjuk számomra érthetetlen, hogy mért nem a parkosított Campust futják körbe, de ez az én egyéni véleményem csak.
Ami fura volt, az a medencében lévő víz. Valami nagyon fura, erős íze volt. Sós, kicsit savanykás. Nem hasonlított sem a tengervízhez, sem a nálunk megszokott agyon klórozott uszoda vizekhez, vagy gyógyvizekhez. El tudtam volna képzelni jobbat is, de azért a mozgás nagyon jól esett. Állítólag van még egy uszoda, valahol itt benn a városban, jövő héten szerintem meglátogatom azt.
A Campustól hazafelé már jóval többféle busszal lehet jönni, így sikerül elcsípnem egy emeletest. Csináltam is néhány új fotót a tetejéről!
Érdekes, hogy itt Southamptonban 4 egymástól független busztársaság jár. Öhm társaság. Szóval akinek volt két felesleges busz, az elindította itt. Ha össze lennének hangolva, egy nagyon jól használható hálózatot alkotnának. Így mindegyik vonalon fél-egy óránként járnak a buszok. És persze véletlenül sincs közös bérlet. Válassz ki egyet, és vedd meg arra. Vagy csináld azt, mint itt is sok helyi, hogy jeggyel utazol mindig, így bármelyik buszra fölszállhatsz amelyik épp jön. Kedves Pestiek! Ugye mennyivel jobb hogy egy bérlettel bárhova el lehet jutni Pesten? Úgyhogy csak ne tessék szídni a BKV-t! :-P
Már csak egy gyors gondolat maradt a végére. Hétvégér (vagy ha nem mostanira, hát valaemlyikre) a kövekezőt néztem ki magamnak:
http://www.beaulieu.co.uk/ - Beaulieu... úgy látszik csak magánhangzóra fussa nekik...
http://www.exbury.co.uk
Ezek elég közel vannak, a kettő szerintem egy körben "letudható". Na. Szóval elég érdekesnek tűnik mindkettő!
Asszem egyenlőre ennyi. Már megint sikerült regényt írnom. És a lényeg kevés benne. Legközelebb megpróbálok tömörebben fogalmazni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése