Watercress line

Szép, szép de sokkal jobbat is ki lehetne hozni belőle.
De ne szaladjunk ennyire előre. Miről is beszélek?
Szóval szombaton elmentem Watercress line-ra. Ez egy 4 falut átívelő kis nosztalgia vasút vonal, gözmozdonyokkal, és korhű állomásokkal.

Aki szereti a régi gőzmozdonyokat, annak ide egyszer érdemes eljönni, mert egy nap alatt 3 különböző gözmozdony által vontatott vonaton utaztam, de akit érdekel, még egy sor működő gőzmozdonyuk van a vonalon, csak aznap ez a három volt szolgálatban:
- LMS Black 5 - NO. 45379 (erről van egy pont ugyanilyen saját fotóm is :-D )

- SR U Class - NO. 31806

- British Railways Standard Class 5MT - NO. 73096

Ezek igazi, pöfögős acél paripák voltak, annak minden szépségével. Az egyiken egy nő volt a fűtő. Finom nőies szakma. (Ezen a képen nem látszik hogy nő, de higgyétek el nekem!)

A felnőtt belépő £14-ba kerül, amiért aznap korlátlan számban lehet le és felszállni a vonatokra.

A vonatok négy állomáson állnak meg. Én Alresford felől indultam, azon egyszerű oknál fogva, hogy ez volt hozzám közelebb. Egyébként kifejezetten könnyen odataláltam. Magamtól ez nem biztos hogy ment volna, de még itt Southamptonban fölszállt egy idős ürge a buszra, régi vasutas uniformisban, és "Watercross Line" feliratú sapkában. Így nem volt gond sem a buszos átszállással, sem az állomás megtalálásával a faluban. Gondolkoztam rajta, hogy szóba kéne vele elegyedni, de miután megszólalt a telefonja, és elkezdett dadogni bele, erről a tervről letettem. Amúgy is nehezen értem az angol, ő meg az az igazi kemény dadogó volt... Szóval inkább nem erőltettem.

Alresford felől a következő állomás Ropley volt. Itt az állomáson kívül érdemes még bekukkantani a felújító műhelybe, valamint az állomás körül ácsorgó éppen félig szétszedett vonatok is érdekes látványt nyújtanak.

A másik köztes állomás Medstead & Four Marks míg a vonal másik végét Alton zárja.

Meg kell hogy mondja, én nem éreztem akkor különbséget az állomások között, bár elvileg külön korokat és vidékeket képviselnek. De mindegyik nagyon hangulatos volt, nagyon szépen felújítva, korhű berendezésekkel, korhű öltözetű vasutasokkal, szemaforokkal, és mindennel ami kell.

Hogy miért írtam az elején mégis, hogy nem volt tökéletes a dolog? Azért, mert mondjuk a műhellyel együtt Ropley-ban el lehet tölteni fél órát, Medstead-et nagy jó indulattal 15 perc alatt lehet végig járni.

Ahhoz túl szép és csábító, hogy ne szálljk le a vonatról, ami viszon csak kb. 2 percre áll meg, amíg le és felszállnak. Utána elmegy, és a következő több mint egy óra múlva jön. És ez idő alatt, főleg Medstead-ban nem tudsz mit csinálni. A semmi közepén van. Kínomban besétáltam a faluban, és megebédeltem egy Fish & Chips-ben, de még akkor is maradt egy csomó holtidőm.

Nem akarok én lenni az okos, hogy megmondjam hogy kéne csinálni, de láttam, hogy több más turista is hasonló helyzetben volt, és csak tengett lengett...

Nagy kár, mert így kicsit rossz szájízzel távoztam, pedig egy hatalmas élmény is lehetett volna.

Néhány újabb gyors gondolat!

Összeszedtem még pár dolgot,amit nem akartam már beleírni a két előző bejegyzésbe, de nem szeretném elveszni hagyni sem :-)

Az egyik, hétvégén itt nincs élet... A kórházban pénteken már nem végeznek komolyabb műtéteket, nincs CT, MRI, de ami ennél sokkal jobban zavar, hogy a turista központokba is alig lehet eljutni, és minden nagyon hamar zár. Nem is értem, hogy mért hétköznap van minden turista látványosság rendes időben nyitva. Tudom hogy emiatt már többször panaszkodtam, de akkor sem értem a logikáját.

Különböző egyforma házak. Mind itt Southamptonban, mind a többi meglátogatott helyen fölfigyeltem a következő jelenségre. Sok helyen, akár 10-20 ugyanolyan sorház, ikerház van egymás mellett, amik teljesen egy terv alapján készültek. Ugyanakkor, a homlokzata szinte az összesnek más. Nagyon vicces tud lenni, amikor az ikerház homlokzatának közepén van egy vonalzóval húzott elválasztás, aminek az egyik felén mondjuk az itt oly kedvelt tégla berakás van, a másik fele meg le van vakolva. De még két téglaberakásos sem ugyanolyan, mert látszik, hogy ha különböző időben voltak felújítva/ letakarítva, gondosanügyeltek, nehogy egy centivel is átlógjanak a szomszédba.

Gőzös. Holnap megyek Watercress Line-ba, ahol remélhetőleg testközelből megnézhetek pár gőzöst, meg korhű állomást. Viszont múltkor itt Southamptonban is járt egy gőzös. Sajnos csak mikor már kijöttem az állomásról hallottam a füttyöt, és a kőfal mögött érkező füst és gőz oszlopot.

Jó magyar módjára a mosógépben kipróbáltam a nálam lévő magyar érméket. Sajnos nem volt nálam minden, de jelentem az 50 forintos autómatákban kompatibilis a 50 penny-sel. Ez kb. 100 Ft spórolást jelent érménként. Sajnos csak egy darab volt nálam :-P

Baktérium flóra. Itt még az is más. A hűtőben a megbonott tejföl olyan gyönyörű rózsaszín lett, mint valami gyümölcs joghurt. Nem ám zöld mint otthon!

Itt minden akadálymentes. De tényleg. A beleértve HMS Warrior nevű gőzöst, és az 1000 éves katedrálist is. És mindenhol ott van a nagyothallóknak az indukciós hurokhoz a tekercs, legyen az múzeum, vagy szupermarket.

Winchester

Hmm... Hol is kezdjem.
Mondjuk a tegnapi nappal itt a koliban. Alex, a szomszéd srác, hazament. Még első nap, érkezéskor, beszélgettem vele, és kérdeztem, mi az övé a konyhában, és mi közös, mit használhatok. Megnyugtatotta, hoyg van ami az övé, de használjak mindent nyugodtan. Így is tettem.
Csak hogy, amikor összepakolt, teljesen kiürült a konyha. Értsd: se egy lábos, se egy tányér, se egy pohár, sem evőeszköz...
Elég gyászosan festett a dolog első ránézésre. Azon kezdtem el aggódni, hoyg amit megvettem kaja,, az is rám rohad, mert nem hogy a tűzhelyet, de még a mikrót semtudom használni, mert nincs semmi amiben berekhatnám a kaját.
És egy hétre már nem igazán akartam mindenféle konyha felszerelést venni. Úgyhogy riadóztattam mindenféle itteni kapcsolatot, és Modróczky Brigi, akit Zsigri Szabi révén ismertem meg, rögtön kisegített néhány konyhai eszközzel. Ezúton is hálás köszönet érte!

Na, de térjünk rá a lényegre, Winchesterre, ahol múlt szombaton voltam.
Mint írtam, előző nap Portmouthba indultam több kevesebb késéssel. Sokkal ez sem indult zökkenőmentesebben. Egyrészt, mert előző este, amikor kitaláltam, hogy elmegyek oda is, megtudtam az internetről, hogy vasárnap elég röviden van nyitva minden. Dél és fél egy között nyitottak a látnivalók, és 3-4 óra felé be is zárt minden. Ezen kívül, reggel a szombatihoz hasonló bánatos idő fogadott. Épp ezért, úgy indultam el a pályaudvarra, hogy közben egy sportboltban vettem gyorsan egy eső-, és golyóálló nadrágot. Igazából aznap sok szükség már nem volt rá, mert pillanatonként változott az idő, és valahogy olyan szerencsém volt, hogy általában akkor esett, amikor épp utaztam, vagy benn voltam valami épületben. Fura. Ez nem fordítva szokott működni? :-D Azért nem bántam nagyon! Ennek ellenére így is egész nap öltöztem, mert egyik pillanatban egy szál pólóban is melegem volt, a következőben fölvettem a pulóvert és az kabátot...

Maga a Winchester tényleg egy igazi turista paradicsom. Igaz, ha rossz oldalon jössz ki a vonat állomásról, mint én is tettem, elég rendesen el lehet veszni. Kb. olyan érzés, mintha egy külföldit kiraknánk a kelenföldi pályaudvaron, hogy "Tessék, ez Budapest".
Sehol semmi információ, igazi külvárosi érzés. Na. Mi ez itt? Ez az a csodálatos város amit mindenki emlegetett? Megkérdeztem még néhány arra járót, de kiderült, hogy mint hozzám hasonló tanácstalan turisták...
A megoldás annyi volt, hogy a sín és az állomás másik oldalára kellett átmenni, amitől egész megváltozott a kép. Aha, ez már úgy fest mint egy igazi turista központ! Szórólapok, információs katalógusok, és ingyen térkép minden mennyiségben, útba igazító táblák, és egy múlt századi hangulatú kis városrész, ami egyenesen a központba nyílik!
Össze szedtem a prospektusokat, és a térkép, és a nyitvatartási idők alapján megterveztem az útvonalat!

Most a szokásostól eltérően sok linket fogok berakni, amik nagy része az albumomba mutat. Egyszerűen csak azért, mert túl sok lenne a kép a cikkben. A Winchesteri képek itt kezdődnek a szokásos albumomban!
Utamat először a The Great Hall felé vettem. Ez az a híres nagy terem, ahol Artúr király kerek asztala megtalálható volt.

És még mai is ott van, igaz fölrakták a falra. Ezeknek sincs semmi gyakorlati érzékük. Már útban oda felé régi korok épületei, illetve maradványai között haladtam el, valamint ráláttam a fő utcára, ahol távolról is jól kivehető volt a nyüzsgés.
Túl sok látnivaló ezen kívül nincs a nagyteremben, néhány mozaikablak, meg királyi családfák a falon, de cserébe a belépés is ingyenes. A hátsó udvarból nézve viszont nagyon hangulatos az épület, és van egy vicces kis szökőkút, aminek ha befogod néhány lyukát, lefröcsköli a többi bámészkodót. (Ezt nem én találtam ki :-P )

Innen a West Gate és a High Street érintésével a híres katedrális felé vettem az utam. A west gét belsejben egy kis kiállítás van (ők múzeumnak hívják, de kb. 15 négyzetméter az egész). A főutcán megkóstoltam a következő angol specialitást. Ez a pasty (magyarul fonetikusan kiolvasva a legjobb) nevű, szintén tésztában sült valami. Az "original"-t választottam, ami főleg marha húst, krumplit, hagymát tartalmazott, meg talán meg egy két dolgot, de a domináns ez volt. Finom volt, jól meg is égettem vele a szájpadlásomat!
A katedrálisba érve egész meglepődtem, hogy itt gyakorlatilag minden látnivaló ingyenes! És még egy kedves hölgy is fogadott a kapuban, aki adott egy (magyar) prospektust a katedrálisról, és elmondta, merre érdemes elindulni.
Ez a katedrális, nem éppen egy mai darab, legkorábbi részeit a XII. században építették.

Belépve iszonyú méretek fogadtak. Nehéz jól lenne leírni mi mindent láttam odabenn. Leginkább azt az irdatlan mennyiségű kő, és fa faragást emelném ki, amik megtalálhatóak ebben a templomban. De számtalan különböző korból származó kis kápolna is kapcsolódik hozzá, a több száz évestől az egészen modernig, valamint több mint száz sírkő is van szanaszét a kövezetbe építve. Meg van egy Scholl szandálos viasz szerzetesük :-D
Sajnos a híres régi bibliájukat nem láttam, mert szombaton ne akarjak ugye várost nézni erre felé...

Utam innen a Winchester College felé vezetett. Itt sajnos túl sokat nem tudtam fotózni, mert csak kívül engedték. Jó magyar turista lévén ezt persze nem mindenhol tartottam be, de csak mert láttam, hogy mások sem, és nincs következménye.
Pont jókor érkeztem, mert épp akkor indult a vezetett látogatás. Alapvetően ide is ingyenes a belépés, de az idegen vezetésért értelem szerűen fizetni kell, és bevisz egy-két olyan helyre is ahova csak kísérővel engednek be. És rengeteg érdekes dolgot is mesélt az idegen vezető.

Látkép a belső udvar felől.

Ezt az egyetemet 1382-ben alapították, és azóta is töretlenül működik. A kezdeti 60 tanulóról azóta 600 főre duzzadt a hallgatók létszáma, de 60 szerencsés, jól tanuló diák azóta is a régi épületben lakhat annak minden előnyével és hátrányával. Előny, hogy ez egy nagyon kitüntetett helynek számít, csak a legjobbak kerülhetnek be, hátrány ugyanakkor hogy a komfort nem a legjobb. Például a régi épületben az egyik fő tanteremben csak ebben az évezredben vezették be a fűtést, miután egyik télen a hallgatók tiltakozás képen egy hóembert építettek benn, ami csak 3 nap alatt olvadt el.
Érdekes volt a kápolna is, amiről megtudtuk egyebek közt, hogy több száz éves üvegmozaik ablakait a múlt században eladta sz igazgató, hogy abból a pénzből rekonstruálja az épületeket. Ezt nagy fölháborodás követte, de csak néhányat sikerült visszaszerezni, a többségnek nyoma veszett. Ezeket az eredeti minta alapján, de sokkal modernebb technikával és stílusban gyártották újra. Így egymás mellett volt rég, tompább színekből álló, kevés színt használó, átmenetek nélküli mozaik, és modern, élénk színű festmény szerű ablak is. De ezekről sajnos nem sikerült túl jó képet csinálnom.
Megnéztük a menzát is, ami ma is üzemel, és vannak benne régi, több száz éves fa asztalok is, de emellett egy teljesen modern konyha üzemel. Nem emlékszem a pontos korukra, de állítólag ezek a világ legrégebb óta folyamatosan konyhaként illetve étkezőként használt épületi.
Megnéztük még a régi nagy tantermet, a falon az iskola latin házirendjével, valamint, mivel épp tanítási szünetben jártam ott, a tanuló szobát. Sajnos nem tudtam lefotózni, de képzeljetek el egy kis galériás termet, ahol két szinten, kis telefonfülke méretű szűk tanuló lyukak vannak. Keskeny ajtóval, teljesen zárt terek. Természetes fénynek esélye sincs bejutni. Viszont mindegyik fülkében van konnektor, és internet csatlakozás :-D A falon kis kőtáblák körbe, hogy ki mindenki tanult itt. A legrégebbi amit láttam, az 1600-as évek végéről való volt.
Legvégül megmutatták a "Jó szolga" című francia festményt. Érdemes vetni rá egy pillantást!

A szép időre való tekintettel, a szabadban folytattam a programom. Megnéztem a Wolveresy Castle Ruins-okat, amit ha röviden, és nagyképűen akarok összefoglalni, ennél még nekünk is több van a Margit szigeten...
Viszont a városon keresztül folyó Itchen folyócska partja nagyon szép volt! Ez csak egy példa volt, de érdemes megnézni az albumban a képeket róla, mert nekem legalábbis nagyon tetszett. Volt néhány aranyos kis hátsó kertkapu, amiből egyenes a vízbe lehetett lépni.
A folyóhoz tartozik egy vízimalom, amit pár éve restauráltak, és eredeti formájában működik újra, természetesen csak mint turista csalogató. Nem rossz, de nem ezt éreztem a nap fénypontjának.
Innen szépen lassan hazafelé vettem az utam, útba ejtve még az Abbey Gardent, a High Street-et még egyszer, és a szép idő örömére megnéztem a katedrálist kívülről újra egy-két fotó erejéig.

Összességében nagyon tartalmas nap volt, aki a közelben jár, ne hagyja ki semmiképp!

Portsmouth

Sziasztok!
Tudom vasárnap estére ígértem a beszámolót, de kicsit elrohant az idő. Először is, mert vasárnap beszúrtam még a napba egy kiruccanást Winchesterbe, utána meg elkapott a heti forgatag, meg a hétvégére betervezett munkák pótlása...

Szóval, egész múlt héten szép idő volt. Leszámítva a hétvégét. Szombat reggel, bánatos idő fogadott, és mire fölöltöztem, elkezdett esni. Ez általában nem különösebben hoz zavarba, de itt valami ritka undorító fajta eső esett. Szinte észrevehetetlenül, olyan apró cseppekben. De nagyon intenzíven. És mivel ezeknek a kis cseppeknek nincs súlya, a szél vízszintesen fújja.
Kb. 10 percre lakom a vonatállomástól, de mikor kiértem oda, visszafordultam. Csurom víz volt a farmerom. És az köztudottan nehezen is szárad. Nem volt kedvem így nekivágni a napnak.
Dél körül kezdett tisztulni az idő, és úgy gondoltam, azért mégis csak elmegyek Portsmouthba. Sajnos az út egy óra, nem is volt azonnal vonatom, így 3 előtt nem sokkal értem csak oda. De megérte!

Portsmouthban nincs túl sok látványosság, viszont ami van, az tényleg az. A legfontosabb, a Portsmouth Historic Dockyard. Sajnos a legtöbb dolog délután ötkor zárt ott, így bár kicsit rohanva, de minden lényeges dolgot megnéztem (és lefényképeztem :-D ).

A leglátványosabb atrakciójuk Nelson admirális HMS Victorv nevű hajója szárazdokkba téve, látogató baráttá alakítva. Nem rossz darab...

Elég sok képet csináltam róla, lehet nézegetni!

Aki szereti a régi hajókat, érdemes eljönni megnézni. Számomra az egyik legérdekesebb rész az volt, hogy hogy védték a puskaport, milyen több rétegű kamrába volt rakva, hogy véletlenül se kaphasson repeszt.

De sok elképesztő dolog volt benne, és rengeteg mérnöki munka. Mindez megfűszerezve jó kis show elemekkel, igazi turista paradicsom!

Uána, érezve az időnyomást már kicsit gyorsabban haladtam át a másik kiállított hajón. Ez a HMS Warrior névre keresztelt hibrid gőzös-vitorlás volt, ami már fémből épült, és így a vízen volt kiállítva.

Ez nem volt úgy kipreparálva mint a Victory, de nekem ez is tetszett. Érdekes, hoyg hogy ötvöződtek a modern kor, és a régebbi kor hadi fleszerelései. Eleve ez a gőzzel hajtott, de azért a biztonság kedvéért van vitorlája is. Illetve a már hátultöltős, hüvelyes lőszert használó ágyúk, amik azért masszív öntött vasból készültek, és ugyanolyan kerekes fa bakon vannak mint a Victory ágyúi.

Sajnos a kikötő túráról ekkorra már lemaradtam, valamint a kikötőben ácsorgó modernebb hadihajókat sem lehetett közelről megnézni, pedig azt is szívesen megtettem volna.

Maradt hát egy gyors körberohanás erejéig a Mary Rose Museum, ami egy elsüllyedt középkori hajó kiemelésről szólt. Sajnos épp most készítik az új látogatóközpontot, így túl sok minden nem volt látható, de azért nm volt rossz az sem.

Itt véget is ért Portsmouthi látogatásom legérdekesebb része. A kikötő bezárt, nem volt sok látnivaló. Eddigre már elég éhes voltam, mivel pont nem ebédeltem indulás előtt, mert elég hirtelen találtami ki hogy mégiscsak megyek, amikor meg megérkeztem, inkább rohantam, hogy minél több mindent meg tudjak nézni.

A kikötőből kilépve, nem épp a legszerencsésebb helyen (tudniillik a fő turista központban) betértem hát egy a sokak által emlegetett "Fish & chips"-be. Biztos vagyok benne, hoyg olcsóbban is megúszhattam volna, ha még kb. 100-200 m-t sétálok, de eddigre fáradt és éhes voltam.

Na, nézzük akkor, hogy milyen itt a "sültkolbi hasáb-burival"...

Valószínűleg kb. ugyanolyan hizlaló mint a magyar rokona, csak itt épp a sült kolbász helyett hal van. De az is ugyanúgy tocsog az olajban.

Mindegy. Éhes voltam, nagy agdag volt, jól esett, nem volt benne szálka (a legfőbb kritérium nálam egy hallal szemben), csak épp fizetés után közölték hogy ha le is akarok ülni, fizessek még majdnem egy fontot. Ezzel csak jól jártam, mert így nem benn az olajszagban ültem le, hanem a szabadban, egy a kikötőre néző full panorámás padon.

Utána gondoltam hogy még megnézem a tornyot a kikötőben. Ez egy modern, elég modern darab, valamikor már ebben az évezredben épült. Már messziről is látszik...

... hogy csak turista csalogatónak épült. Valószínűleg azonban nincs túl sok látnivaló errefelé. Ezt persze csak azért mondom, mert nem jutottam fel oda, mert az is bezárt.

Egyfelől bánom, mert ha már elmentem oda, kár volt kihagyni, másfelől viszont, tényleg nincs túl sok látnivaló arrafelé (kereskedelmi kikötőváros, és a tenger), és elég húzós volt a belépő. Majdnem 10 font csak azért hogy fölmenjek, és körülnézzek...

Összességében egy elég élvezetes nap volt, és nem bántam meg hogy délután elindultam még oda. Jó lett volna ugyan ha több időm van, de alkalmazkodni kell a körülményekhez. Másnap vettem is magamnak egy eső nacit reggel, és úgy indultam Winchesterbe.

De ezt a beszámolót ma már nem írom meg. Van még dolgom, és reggel korán kelek. És sok érdekes dolog volt, nem akarom összecsapni ;-)

Nem ígérek újabb időpontot, mert a legutóbbit sem tartottam be. De igyekszem!

Jó éjt!

Eső...

El akartam ma menni Portsmouth-ba, megnézni a történelmi kikötőt.
De olyan eső van, hogy az alatt a 10 perc alatt amíg kiértem a vonat pályaudvarra, csavarni lehetett a vizet a nadrágomból. Fölül nem volt gond az esőkabát miatt, de a farmer jól szívja a vizet, és nehezen szárad. Nem volt kedvem úgy nekiindulni a napnak, hogy már az elején csurom víz vagyok.
Bosszantó, nagyon.
Persze, mondanom sem kell, hétközben egy csepp eső nem volt...

Frissítés!
Délután, ahogy elállt az eső, elmentem végül Portsmouthba. Képek már az albumban, cikk legkésőbb holnap!

Apró cseprő...

Több kisebb témát hajigálok most csak össze az elmúlt napokból. Kronológiai sorrendben fogok haladni, hogy legalább valami logika legyen benne.

Mint legutóbb írtam, hétfőre vártam Mr. Ohri megérkezését. Hát ez nem jött össze... Megérkezett, de mégsem. Valamit magyarázott Lisa, hogy nincs már szabadságod, de még sincs itt. Nem tudom pontosan, de nem is érdekel igazából. Ezen kívül Rhasid sem ért rá. Valahogy lekeveredtem a műtőbe, már nem emlékszem pontosan hogyan, de délután 1 órakor elegem lett az egészből, és hazajöttem.
Délután elmentem futni egyet a városban. Inkább felderítő út volt, mint komoly sport teljesítmény, de azért jól esett. Az útvonalat, merre mentem, megnézhetitek itt! Jártam a kikötőben, és megnéztem a régi városfal jó pár darabját. Találtam a város parkjaiban több nyulat egy mókust, és számtalan sirályt. Ezek közül a nyúlon lepődtem meg leginkább. Ezen kívül megtaláltam az uszodát is, aminek kideríthetetlen a belépő ára. Sehol nem volt ott kiírva, és a honlapjukon sincs fönn.
A pénztárba meg nem volt kedvem csak ezért beállni... Pedig azt kellet volna. De ki fogom próbálni mindenképp, mert jobbnak tűnt mint az előző.

Kedden végre megérkezett Mr. Ohri, és nagyon pozitív csalódás volt. Nem az a típusú osztályvezető, aki úgy gondolja, hogy ő már eljutott a csúcsra, nem kell semmit csinálnia. Két dolog miatt is mondom ezt. Egyrészt, ahhoz képest, hogy tulajdonképpen tényleg csak a púp vagyok a hátukon, rögtön elkezdett szervezkedni, kérdezte hogy mi érdekel, beprotezsált valami radiológushoz, a műtőben folyamatosan magyarázott hogy mit csinál épp. Másrészt, a műtét lényegi részénél sem az volt, hogy ő itt a nagyfőnök, és csak ő tudja jól megcsinálni, hanem a fiatalabb kollégája kezébe adta a tűt, és ő asszisztált neki, miközben folyamatosan dirigálta, hogy mit hogy érdemes csinálni. De azt sem kioktató, hanem tanító stílusban. Egyébként nagyon szépen érthetően beszél angolul is, ami számomra nagy előny :-D

Ma egész nap (na jó ez túlzás), a radiológusokkal voltam. Illetve egy fószerrel, valami Charls nevű MRI-s dokival. Az igazat megvallva, bár foglalkozott velem, nem volt különösebben érdekes a dolog. Talán ami leginkább megmaradt a napból, hogy azt az MRI-t, aminél én voltam, csak kardiológiai vizsgálatokra használják, lenn az alagsorban van másik két gép általános használatra... Mert fussa nekik. Nem rossz!
Viszont valamiért egész nap ásítoztam. Fél kettőkor elrendelte az ebéd szünetet (reggel fél 9-re mentem egyébként, mert volt egy szeánsz az egyik előadóban), és mondta, hogy délután még megnézhetem a szív CT-t. Sajnos ezt már nem vállaltam, pedig biztos érdekes, mert úgy éreztem felborulok. Majd egy óra utazás után visszaértem a koliba, és beállítottam a telefont, hogy ébresszen egy óra múlva. Letettem a fejem, erre megszólalt az ébresztő. Csak közben eltelt egy óra, de ezt nem vettem észre...

Még egy témát hoznék a mai bejegyzésbe. Esztivel bőszen tervezgetjük a gyakorlat utáni időszakot. Most az a terv, hogy az ő gépe 30-án érkezik, még aznap este buszra ülünk, és röpke 8 óra 40 perc alatt átbuszozunk Edinburgh-ba. 31-én, amennyire erőnkből telik, város nézés, majd 1-én és 2-án két egy napos túra Skóciában. Elvileg ezek, de ez még nem 100%
http://www.partner.viator.com/en/7620/tours/Edinburgh/St-Andrews-and-Fife-Small-Group-Day-Trip-from-Edinburgh/d739-225004#additional
és
http://www.partner.viator.com/en/7620/tours/Edinburgh/Loch-Ness-Glencoe-and-the-Highlands-Small-Group-Day-Trip-from-Edinburgh/d739-225005
Utána, 3-án még egy nap Edinburghban, és este 9-kor repcsivel vissza Londonba, ahol aug. 9-ig maradunk.
Kicsit drágább mint a busz, de nem sokkal, és így nyerünk egy napot, mert nem leszünk egész nap hulla fáradtak az utazástól.
Viszont, amikor lefoglaltam a repjegyeket tegnap, azt egy közvetítő cégen keresztül tetem. Így utólag bánom. Kicsivel jobb ártat adott a jegyekre, mint ha közvetlenül az Easyjet-től vettem volna meg. Viszont ami csak közvetlenül fizetés előtt derült ki, az az hogy van közvetítő díj. Így sajnos már többe került mint ha közvetlenül vettem volna,és este fáradt voltam, elvesztem a mindenféle euró-font árak között, és különben is arra koncentráltam, hogy stimmeljen a foglalás. Jó időpontban, két személyre, jó helyre stb... Mindegy, ez a kisebbik baj, nem olyan eget verő a különbség, a baj ott kezdődött, hogy reggel látom az értesítő SMS-ekből a telefonomon, hogy a közvetítői jutalékot duplán vonták le...
Ollé, először hívtam a bankomat (mire jó a skype credit), ahol mondták hogy emberi időben telefonáljak, amikor van benn kellően magas rangú emberke ehhez. Után sajnos el kellett rohannom, úgyhogy csak délután tudtam visszatérni a témára. A kellően magas rangú emberke megmondta, hogy mivel internetes vásárlás, nem pedig bankkártya lehúzás, ezért ők nem tudják visszavonni, írjak a közvetítő cégnek...
Megtettem, egyenlőre árok a válaszra, meglátjuk mi lesz. Nagyon bosszant a dolog. És nem ez az első amióta kinn vagyok, hogy elcseszek valamit, aminek anyagi vonzata is van. Jobban oda kell figyelnem hogy ne egyen több ilyen!

Ja, és még egy apróság: megtudtam, hogy kb. két hónapja kukás sztrájk van, azért áll a szemét a városban, máskor állítólag szép tiszta minden. A kórházban meg hallottam olyan híreket, hogy tegnap véget ért. Mondjuk ennek a jeleit még nem látom, de nem is lehet egy nap alatt eltüntetni 2 havi szemetet!

"Bizonyíték, nem ígéret!"

Hölgyeim, tessék csak figyelni, így kell ezt csinálni! :-P
Csak egy gyors merénylet a többi pasi ellen:

Íme a bizonyíték, hogy egy fiú is tudhat vasalni. Lányok, ne hagyjátok magatokat!

New Forest 2.0

Először gyorsan kimorgom magam, aztán írom a tegnapi élmény beszámolókat!
<morg>
Ebben a hatalmas koli rendszerben, blokkonként összesen két mosógép van. Értsd: 6 emelet, emeletenként kb. 30 szoba... El sem tudom képzelni mi van itt tanítási időben, amikor tömve van a koli. Na mindegy, sikerült lecsapnom egy óvatlan pillanatra az egyik mosógépre. De azt hiszem, nem hétvégén fogok mosni a továbbiakban.
</morg>

Szóval, elmentem New Forestbe. Kicsit bizonytalan volt az indulás, mint az előző bejegyzésben olvashattátok, de végül jól sült el.
Az egész út GPS logját megnézhetitek itt. Valamint a Picasa albumba föltöltöttem 211 új képet, és ez az első a szombatról közülük.
Azzal kezdtem, hogy még itt Southamptonban bementem a turista információba és megkérdeztem hogy jutok el ide - és ráböktem a prosin Beaulieu nevére.
"Bjúlí" mondta a nő a pultban. Ám legyen. Az angol kiejtéssel is bajom van, ez meg ráadásul szerintem francia... Elhittem neki, és én is így hivatkoztam rá ezek után.
Az információs hölgy elég segítőkész volt, viszont azon kicsit leakadt, hogy oda én "public transport"-tal akarok menni. Segítséget kért a munkatársától. Ketten végül kiötlötték, hogy akkor járok a legjobban, ha komppal átmegyek Sothamptonból Hytheba. És tényleg! Olcsóbb, gyorsabb, és élvezetesebb volt mint ha busszal mentem volna! Ez kb. annyit jelentett, hogy nem megkerültem, hanem átszeltem az öblöt. Kis katamarán felépítésű komp volt amivel utaztunk:

Hytheban, az érkezési oldalon, egy 600 m hosszú híd végén van a stég, ahol kiköt a hajó. (A Gugli térképen szépen látszik.) Ezen egy kis vicces elektromos mini-vonat viszi végig az utazókat. Természetesen gyalog is lehet menni, ha valakinek úgy tartja kedve, vagy nem fér be a biciklije a fülkébe.

Hythból "Bjúlí"-ba busszal mentem tovább. Ez azonban csak jó 3/4 órával később érkezett, így körülnéztem a  kis városkában. Nem egy nagy turista látványosság, de szép kis város. Közben kicsit elkapott az eső, de szerencsére ezzel vége is volt az az napi zuhé adagnak.

Amint bóklásztam, egy pékség ablakában megláttam a következő ehetőnek tűnő dolgot:

Nem voltam annyira éhes, de izgatta a fantáziámat, mivel már láttam máshol is, és nem tudtam mi ez. Volt belőle 4-5 féle változat, én a "Chicken & Mushroom"-ot választottam. Valahogy szimpatikusabbnak tűnt, mint mint a "Steak & Kidney" kombináció! Bár az egész kaja nevét továbbra sem tudom (csak az volt kiírva, mi van benne), ízlett. Forrón adták oda, és sült tészta belsejében szaftos formában volt a töltelék. És nem is volt drága, £2,30 ha jól emlékszem.

Utána a Wilts&Dorset 112-es járatával utaztam tovább Beaulieu felé. £3,80-at elkértek a röpke 15 perces útért... Nem mindig ár-érték arányosak itt az utazások, de ezzel együtt kell élni. Viszont a rövidke út nagyon szép helyen vezetett és az út mentén szabadon legelésztek a lovak.

Beaulieu ebben a gyönyörű környezetben eldugott kis városka, a hasonló nevű folyó torkolata mentén.

A falu látványosságai egy kupacban, egy belépővel látogathatók. Ez pontosabban a National Car Museumot jelenti a parkban lévő közlekedéshez kapcsolódó érdekességekkel, egy monorailt, a Montagu kastélyt, az Abbey-t (régi szerzetes kolostor), és egy gyönyörű parkot.

http://www.beaulieu.co.uk/ Mindet megnézni kb. fél napos program. Viszont New Foresten belül képtelenség tömegközlekedéssel rendesen utazni. Vagy gyere autóval, biciklivel, vagy vedd meg az egész napra (több napra) szóló hop-on-hop-off típusú jegyet a keringő New Forest linera. Így sajnos nem jutottam át azonos napon Exbury-ba, remélem még azért sikerül oda is eljutnom.

Kicsit visszatérve "Bjúlí"-ra, a National Car Museum tényleg egy szenzációs gyűjtemény. Több mint 200 jármű van a csarnokban, minden méretben és formában. Főleg autók, és motorok, de egy két egyéb különlegesség is.

Érdekességként, a parkban köröző kis egysínű vasút átmegy a kiállítási csarnok kupolája alatt. Ötletes megoldás. Természetesen mentem is egy kört vele! :-)

A parkban jár még veterán emeletes busz is, amire szintén föl lehet szállni:

Nem semmi járgányok, az biztos!

A kastély, és szerzetes kolostor ezekhez képest szerintem nem akkora durranások, ami még tetszett nekem, az a park. Egyrészt megy körbe egy ösvény, ami egy kész botanikus kert, másrészt van most egy szobor kiállítás,és mindenféle szobor van a kertben mindenhol. A két kedvencemet be is rakom ide gyorsan. A  csupasz (értsd izmokig) ló, és az ugró nyuszi:

Háromnegyed három körül úgy éreztem mindent láttam, van még elég idő átmenni Exburyba. A prosi szerint 4-kor megy ott az utolsó nosztalgia gőzös, simán elérem. Kimentem, megkérdeztem hogy jutok el oda a legkönnyebben. Mondták hogy kocsival... Esetleg a körutazós drága busszal. Kösz. Épp nincs a zsebemben. Godoltam rá, hogy stoppolni kéne, de nem voltam hozzá elég bátor. Gyalog nem mertem elindulni, mert igaz nem nagy távolság, de nem voltak nagyon gyaloglásra alkalmas részek az utak mellett, az autók száguldoztak, nem volt egy jó térképem a környékről, és nem tudtam hogy jövök vissza utána.

Hát, akkor jobb híján haza. Aha, persze. összesen 4 busz megy aznap Hythe felé, és a következő (egyben utolsó) du. 5 kor...

Jobb híján megnéztem hogy haladok ha elindulok gyalog. Negyed óra után, miután nem nagyon volt már gyaloglásra alkalmas az út, megnéztem a GPS-t. Bár offline térképem nem volt, így csak az odafelé út nyomvonala alapján tudtam becsülni, de az az útnak még kb. csak az 1/8-a volt... Hát visszafordultam, és bóklásztam egy sort Beaulieu faluban. Beültem egy igazi angol teázóba, és kértem egy teát. Kihozták, mellé természetesen tejet... Citrom sehol. Na, üsse kő, megnézzük mit élveznek ezen. Kb. 2-3x annyi cukrot raktam bele, mint a környezetemben ülők, de úgy egész elfogadható lett a tejes tea. Nem mondom hogy ze

Ötkor aztán elindultam visszafelé Hythe-ba (újabb £3,80). Kicsit késett a busz. Ahogy érkezik be, látom hogy indul el a kis vonat a komp hídján... Fél óránként jár a komp, és ami látnivaló volt Hythe-ban azt odaflé már megnéztem. Nem volt kedvem várni. Nosza, sprint a híd gyalogos felén végig. A vége felé már kezdtem lassulni, és a negyed órás hajó út felén igen csak kapkodtam a levegőt. Meg nem tudtam aztán fölállni ültömből. De elértem! :-D

Összeségében jó kis nap volt, sajnálom hogy nem kölcsönöztem egy biciklit mondjuk Hythe-ben, mert sokkal szabadabban tudtam volna mozogni. Szeretnék oda visszamenni még egy körre, úgy hogy megveszem a jegyet a körbe utazós buszra, és elmegyek Exburyba, meg ahova még érdemes. Prosikat gyűjtöttem bőven a környékről, úgyhogy sejtem hova lehet érdemes. Remélem bele fog még férni az itt tartózkodásomba.

Ha már itt tartok, amit még feltétlenül meg szeretnék itt nézni, az Portmouth... Majd még meglátom hova mikor...

New Forest

Kihagyhatatlan! Csak épp nem holnap...

Módosítva: Meggondoltam magam! Ha nem jelentkezem többet, elvesztem valahol New Forestben :-D

Szóval, már említettem, hogy el akarok menni New Forestbe.
Ott van többek között a kimondhatatlan nevű Beaulieu, meg az Exbury Gardens. De a hangsúly most a "többek között"-ön van. Elkezdtem ugyanis nézni, hogy mi minden van ott. Ezt most kicsit magamnak is szedem össze itt.

New Forest hivatalos honlapja: http://www.thenewforest.co.uk/

Utazás: http://www.bluestarbus.co.uk/networkmap01.shtml Retúr jegy: Southampton – Lymington £6.80
- meg ezt is meg kell nézni, de ezen az oldalon elvesztem: http://www.wdbus.co.uk/bus-times/new-forest/
- http://www.thenewforest.co.uk/information/travel-to-new-forest.aspx

Utazás New Foresten belül: http://www.thenewforesttour.info/index.shtml Hop-on-hop-off típusú jegy: £10

Beaulieu: http://www.beaulieu.co.uk/ £16.75
- csomó látnivalóval: http://www.beaulieu.co.uk/map

Exbury Gardens: http://www.exbury.co.uk £9.00 + Steam Railway £3.50

Igazából az a bajom, hogy ez a két utóbbi, önmagában egy-egy napos programnak tűnik. Az utazást nem látom át, és főleg a New Foresten belüli ár rémiszt el attól hogy vakon nekivágjak. Jobban meg kéne tervezni.

Education day...

Itt tartózkodásom alatt ma végeztem a legkésőbb. Ez kb. du 5 órát jelent. Nagy ügy, mondhatjátok, és igazatok is. Viszont adj hozzá napi 2x1 óra buszutat. Már hallom is a vidéki olvasókat, hogy kényelmes pesti...

Szóval, a nap a szokásos módon kezdődött. Lisa hívja Rhasidot... valami bizonytalanság van a hangjában ahogy telefonál, de nem pontosan értem amit beszélnek. Főleg hogy csak az egyik felét hallom.
A lényeg az hogy kb. két havonta "Education day" van a kórházban. Ez ma azt jelentette, hogy reggel van kb. 2 órányi előadás, majd duélután 2-ig áll az élet.
Rhasid monta, hogy ma 2-előtt nem operálnak, mit akarok csinálni. Fölvetettem, hogy nem tud-e bekísérni valami képalkotó laborba. Rábólintott.
Egy probléma volt csak ezzel, pénteken csak sürgősségi képalkotó vizsgálatot csinálnak nagy ritkáán, és különben is "Education day" van úgyhogy felejtsük el őket.

Végül fölmentem én is az előadóba. Megállapítom, hogy ők is fölöttébb fontos dolgokról tudnak vitatkozni. Egy nő arról beszélt, hogy hogy lehetne egyszerűsíteni az adminisztrációt a sürgősségi betegellátásban, meg hogy miért is nem írnak le mindent miközben a betegért küzdenek, és ez mennyivel rontja vajon a túlélést. Mire a sebészek leálltak vele vitázni, hogy emiatt mennyivel nehezebb dolguk van nekik, mert nincs minden pontosan ledokumentálva... Régi téma, ezerszer megrágva. De arra jó, hogy legyen ürügy az Education day megtartására.
Ez 10-kor véget ért, és nem is volt előadás. Hogy mért nem dolgozott ezek után 2-ig senki?... Ezt már nem tudom megmagyarázni.

Fél egyig gyakorlatilag csak keringtem az épületben, illetve az épület körül. Hatalmas területen van ez a kórház. És az egyik parkolójában áll a mobil PET/CT kamion. Szegényknek úgy látszik nincs elég helyük az épületben! :-P Aztán bementem a könyvtárba, és kicsit megnéztem az aktuális szakirodalmat... Na jó, ez így túlzás. de egy két angol tankönyvbe belelapoztam, és egész érthetőnek tűntek.

Aztán hogy az időt elüssem, elmentem ebédelni. Egy egész épkézláb menza van lenn az alagsorban, sokféle kajával. Csak épp az angol kajanevekkel nem tudtam mit kezdeni, így hát ráböktem azokra a kis rántott bizgentyűkre, amit előttem is vettek egy kisgyereknek. Gondoltam ha ő megeszi, nekem is jó lesz. Az első falatnál jött aztán a meglepetés.
Ez meg mi a rák?! Ja, hogy pontosan az. Először megijedtem, de aztán egész tűrhetőnek találtam. Nem volt túl erős íze, nem volt benne szálka (tudom, mért lenne szálka egy rákban, csak én a halakt addig eszem, amíg meg nem tlálom az első szálkát). Szóval nem volt rossz. Nem mondom hogy ez lesz a kedvenc ételem, de nem hagytam meg belőle, pedig megrakták rendesen a tányért.
Ja és tök vicces tálca begyűjtő rendszerük van!

Utána, miközben mentem föl a lépcsőházban, pont összetalálkoztam Rhasiddal. Egész meglepődtem, amikor mondta hogy jöjjek vele, és a műtő felé vette az irányt. Alig múlt délután egy óra, és már műtenek?
És valóban, fél kettőkor megtörtént az első bemetszés a betegen!
Ma is újat láttam, ha már itt tartunk: aorta műbillentyű beültetés, aorta ascendes protkóval kiegészítve. És mindemellett kanalas defibrillálás. Nem tudom mi a rendes neve. Szóval nyitott mellkasban, közvetlenül a szívre helyezett kanál alakú elektródákkal. Szegénykém ugyanis pitvar fibrillált, miután kb. két órányi ácsorgás után újra indították a szívét. Hát Istenem, ilyen az élet.

A műtőben rajtam kívül volt ma egy angol másodéves medikus lány. Ő segédkezett a műtősnőnek. Mármint ő volt a nem steril oldal. Viszont amikor épp nem volt mit tennie, kicsit tudtam beszélgetni vele. Megtudtam pl. hogy nekik csak 5 év az orvos képzés, meg még néhány hasonlóan érdektelen információt. Meglepően jól érthetően beszélt. Talán mert angol volt, és nem valami bevándorló, mint az orvosok többsége?... Nem tudom. Minden estere azt mondta, hogy szerinte egész jól beszélek angolul. Ahh, ez az örök angol udvariaskodás... Szerintem csak makogtam. De ezek szerint megértette.

Más érdekes nem nagyon történt ma. Hétfőn végre megjön Ohri, és végre minden jobb lesz. Legalábbis Lisa, az örök optimista szerint.

... dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csiga megy a jégen, ugy érdemes.

Ez a kis József Attila átirat jutott eszembe az elmúlt két napról. Hogy miért is?
Egyrészt, én egy pacsirta típus vagyok, szeretem korán elkezdeni a napot, legyen szabad a délutánom, és este hegyjenek aludni. Csak hát ha délben kezdődik a nap, akkor nehéz korán lelépni...
Másrészt, hideg. Nagyon. Jégverem. Benn a műtőben. De már kezdem megtalálni a megoldást :-P

De hogy ne csak talányokban beszéljek, kicsit leírom konkrétabban is hogy zajlik az élet. Hét elején Lisa még azt mondta, hogy jöjjek reggel 9-re. Most már fél 10-nél járunk. Hivatalosan. Miután megkérdeztem, hogy nem kezdhetnék-e korábban. De az volt a válasz, hogy úgysincs benn előbb a Rhasid. Gyakorlatban ez még jobb. Eddig minden napom, beérkezés után minimum 1-2 órával kezdődött el érdemben, és Lisa mindig megnyugtatott, hogy ez általában nem így működik. De ezt már nem hiszem el neki.
Hogy értsétek miről van szó, leírom a mai napom: úgy 9:45-re beértem (teljesen kiszámíthatatlan a busz, ma 1 óra 10 percet utaztam), és Lisa rögtön felhívta Rhasidot, mert úgy volt megbeszélve, hogy ő igazgatja ma merre menjek. A gyors telefonálás után, leküldött a C műtőbe, hogy ott fogom megtalálni. Bementem, megkérdeztem hogy ott van-e, mire mondták, hogy ebben a műtőben ma biztos nem lesz. Egy készséges asszisztens futott velem egy kört, majd (pontosan már nem tudom mi alapján) beküldött a 3-as műtőbe. (Ne kérdezd mért vannak egymás mellett számmal és betűvel jelzett műtők). Ott ismét megállapítottam, hoyg Rhasidnak nyoma nincs. Itt jött a következő készséges műtősnő, aki rátelefonált Rhasidra, és azt mondta, hogy várjam meg a műtő előterében, ide fog jönni értem.
Egyébként ez egy nagyon kellemes dolog - és sajnos Magyarországon ritkán tapasztalom, hogy ha csak egy kicsit is bizonytalanul nézek bármelyik folyosón, vagy lépcsőház előtt, fél percen belül garantáltan megkérdezi valaki, hogy mit keresek, és készségesen útba igazít.
Lényeg, az hogy amíg vártam az előkészítő szobában, végre megjelent egy ismerős arc. Saed, akivel első nap is voltam. Megkérdezte mi a helyzet, elmondtam neki hogy jártam, mire mondta hogy menjek vele. Na, végre valami biztató - gondoltam naivan. vissza vitt az adminisztrációra, és megkért, hogy várjam meg egy pillanatig, amíg vált egy szót a kollégájával. Bement az egyik üvegajtó mögé, leült, láttam, nem ment ki egy hátsó ajtón végig ott volt. De miért is hangsúlyozom ezt ennyire? Kerek egy óra után, megjelent Rhasid és kérdezte, hogy mi volt, nem talált. Kiderült, hogy ő ma egész nap papírozott, nem volt műtőbe beosztva. Mondtam neki, hogy ott van Saed az ajtó mögött, láthatja, azt mondta várja meg. Erre ott hagyot,t hogy akkor várjam Saedet.
Újabb fél óra múlva újra arra járt. Így laza másfél óra semmittevés után, végre "megkegyelmezett" és megkérezte mit szeretnék csinálni. Bármit - mondtam, csak történjen már valami, de ezt már csak magamban tettem hozzá. Fölajánlotta a szív, illetve a mellkas sebészetet. Nna, legyen mellkas, azt még úgysem láttam!
Csak eddigre már dél volt...

Mindegy, innentől már sokkal jobb volt a napom.
Láttam egy tüdő lobectomiát, illetve egy thymectomiát! Ez utóbbinak különösen örültem, mert a TDK kapcsán már annyi thymust láttam PET/CT meg MR felvételen, de most végre élőben is! És láss csodát, ez is egy ugyanolyan kis véres cafat mint bármi más amit kiszednek a sebészek az emberből! :-D

Egyébként a mellkas sebészeten egy nagyon jófej társaság volt. Egy időseb doki (valami főbácsinak tűnt ott), miután kivallatott, hogy mi szeretnék lenni (talán radiológus, mondtam bizonytalanul9, megmutogatta, és elmagyarázta a a mai műtétek röntgen, CT, PET/CT felvételeit. Érdekes volt, és legalább értettem is! :-) Végre egy kis sikerélmény. Volt egy idősebb, nagyhangú, lelkes aneszteziológus asszonyság is, és két fiatalabb néger doki. Szünetben elkezdtek egymással dumálni, és először fel sem tűnt hogy nem értem amit mondanak. Na bumm. Ha nem nekem beszélnek, sokszor a lényegét sem tudom leszűrni annak ami körülöttem folyik. De aztán rájöttem, hogy ők valami számomra fölismerhetetlen, talán afrikai nyelven vartyognak egymás közt.
Hát igen. Van itt minden nemzetiség. Talán az egyik legjelentősebb kisebbség itt  az angol, de hogy kik alkotják a többséget arra még nem jöttem rá.

Azt hiszem kicsit elkalandoztam. Térjünk csak vissza a csigához. Akarom mondani jéghez.
A műtőben működik a klíma. Milyen hely ez?... Nem tudom hogy csinálják. Ez még nem lenne baj, de nagyon alacsony hőfokra van állítva.
A dokiknak, meg a műtős nőnek könnyű, mert a műtős ruha felett van még egy réteg, a steril. Az anesztes meg kinn ücsörög a minden műtőhöz külön tartozó előkészítő szobában, és néha bejön megnézni a lélegeztető gépet és az monitorokat.
Én meg egy szál műtős ruhában ácsorgok benn. kedden még vacogtam. Szerdán már volt rajtam egy atléta pluszban. (Volt benn egy angol nővér tanuló, és ő nálam is libabőrösebb volt a végére. Hehe ]:-) ) Ma már egy atlétával, és két réteg műtős ruhával mentem be. Na így már kezd elviselhető lenni az időjárás! Igaz, az öltözőben kiröhögtek amikor magamra húztam a második fölsőt, de hát ha ez az ára, inkább vállalom mint a didergést.

Több szót nem is vesztegetnék a kórházra. Ami még érdekes volt a napban, hogy hazafelé leszálltam a HighfieldCampus-nál - az egyetem nagyrésze itt található - és beugrottam egyet úszni. Kis 25 m-s medence van itt, minden nemű kényelmi szolgáltatást mellőzve, tömegsportra kihegyezve. Nagy öltöző, sok zuhany. Ugyanakkor semmi pad/nyugágy, vagy esetleg szauna. Az  épületben van még egy nagy fedett sportpálya, ahol kosarazni, tollasozni lehet, illetve agy hatalmas konditerem. Ezekbe csak bekukkantottam, és láttam kb 20 egymás melletti futópadon kocogó embert. Mondjuk számomra érthetetlen, hogy mért nem a parkosított Campust futják körbe, de ez az én egyéni véleményem csak.
Ami fura volt, az a medencében lévő víz. Valami nagyon fura, erős íze volt. Sós, kicsit savanykás. Nem hasonlított sem a tengervízhez, sem a nálunk megszokott agyon klórozott uszoda vizekhez, vagy gyógyvizekhez. El tudtam volna képzelni jobbat is, de azért a mozgás nagyon jól esett. Állítólag van még egy uszoda, valahol itt benn a városban, jövő héten szerintem meglátogatom azt.
A Campustól hazafelé már jóval többféle busszal lehet jönni, így sikerül elcsípnem egy emeletest. Csináltam is néhány új fotót a tetejéről!

Érdekes, hogy itt Southamptonban 4 egymástól független busztársaság jár. Öhm társaság. Szóval akinek volt két felesleges busz, az elindította itt. Ha össze lennének hangolva, egy nagyon jól használható hálózatot alkotnának. Így mindegyik vonalon fél-egy óránként járnak a buszok. És persze véletlenül sincs közös bérlet. Válassz ki egyet, és vedd meg arra. Vagy csináld azt, mint itt is sok helyi, hogy jeggyel utazol mindig, így bármelyik buszra fölszállhatsz amelyik épp jön. Kedves Pestiek! Ugye mennyivel jobb hogy egy bérlettel bárhova el lehet jutni Pesten? Úgyhogy csak ne tessék szídni a BKV-t! :-P

Már csak egy gyors gondolat maradt a végére. Hétvégér (vagy ha nem mostanira, hát valaemlyikre) a kövekezőt néztem ki magamnak:
http://www.beaulieu.co.uk/ - Beaulieu... úgy látszik csak magánhangzóra fussa nekik...
http://www.exbury.co.uk
Ezek elég közel vannak, a kettő szerintem egy körben "letudható". Na. Szóval elég érdekesnek tűnik mindkettő!

Asszem egyenlőre ennyi. Már megint sikerült regényt írnom. És a lényeg kevés benne. Legközelebb megpróbálok tömörebben fogalmazni!

Pro és kontra

Úgy terveztem, ma nem írok, hanem tanulok. De mégis megteszem, mert elég nyűgős vagyok, és még kicsit húzom-halasztom hogy nekiüljek ma a farmaknak.

Kezdem a nap elején. 9-re volt megbeszélve a kezdés. Miután rájöttem, hogy a kórházban reggel nem kapkodják el a munka elkezdését, kinéztem magamnak a buszt, ami reggel 8:50-re ér a kórház elé. Itt az Orion's  Pointnál még csak 4 percet késett. Mire elérte a kórházat 9:35-volt. Tudjátok hogy utálok késni. Ha hozzá vesszük, hogy ez volt az első olyan nap amikor rendesen kezdtem (tegnap ugye még az adminisztrációbol mentem föl amikor végeztem) elképzelhetitek milyen ideges voltam.
Kár volt. Lisa megnyugtatott, hogy üljek le, 10 perc múlva jön a doki akivel ma leszek. Leültem. 20 perc után elővettem a telefonom, és elkezdtem e-book-ot olvasni.... Igazából nem tudom meddig ültem, de a magam csiga tempójában egy bő fél fejezet Harry Pottert olvastam el angolul. (Ugye ezt is nyelvtanulási célzattal teszem :-P )
Aztán megjelent végre egy nagydarab néger doki, aki fölajánlott két dolgot, hogy mit szeretnék csinálni. Bevallom, csak a műtőt értettem, a másikat nem tudom mi volt, de az érdekesnek hangzott, és így legalább nem kellett beismernem (magamnak sem) hogy jó ha a felét értem annak amit magyaráznak nekem.
A műtőbe a szokásos bezsilipelős, átöltözős úton jutottam be. Először egy koronária bypass műtétet láttam, úgy a közepétől, a distalis anastomosisok fölvarrásától. Életemben először láttam nyitott mellkasos műtétet :-)
Utána jött a szünet. Úgy fél óra. A doki, aki lekísért, eltűnt. Hmm. Kínos. Gőzöm sincs hol vagyok az épületben, illetve ha kimegyek a műtők folyosójáról, nem fogok tudni vissza zsilipelni, mert nincs mágnes kártyám. Főleg meg ha kimegyek, a ruhám pedig benn marad... Na mindegy, nem fejtegetem, dél van, vlamikor fél 8-kor reggeliztem, marad egy kis csapvíz a mosdóbol. Hálistennek van rajtam elég felesleg, amiből a szervezetem fönn tudja tartani a vércukorszintemet.
Szóval íg  kezdtem el nézni a második műtétet. Nagy izgalommal, mert ez nemhogy nyitott mellkas, de nyitott szívműtét volt. Egy mitrális prolapszusoon heckeltek valamit. Nem részletezem, mert egyrészt sokmindent nem értettem belőle, hogy mit miért csinál, másrészt nem akarom elvenni a nem orvos/medikus olvasók kedvét a tovább olvasástól.
Minden esetre fél négykor, amikor elkezdték zárni a mellkast, a gyomrom hangosan jelezte, hogy ideje tízóraiznom. És haza mennem ha már itt tartunk.
Eddig volt a a nap többnyire pozitív része, a csalódás ott kezdődött, amikor utána Lisa (Ohri titkárnője) elkezdett beszélgetni velem, és többször is kiderült, hogy nem igazán értettem meg mit mond. A fő gond az, hogy ezt sem magamnak, sem neki nem ismerem be, nem nagyon merek visszakérdezni. Pedig úgyis kiderül, mert aztán inadekvátan válaszolok a kérdésére. Úgyhogy gőzöm nincs mit csinálok holnap, pedig elmondta :-S
Miuán ezt szépen realizáltam magamban, ennek megfelelő hangulatban értem haza. Nincs semmihez kedvem. És az életben nem fogom megérteni rendesen ezt a nyűves angolt. Élő szóban főleg nem.
De ne izguljatok, holnapra jobb lesz! Csak ki kell aludnom magam.


Még két apró gondolat.

- Nem leszek sebész. Jó, tudom, nem mondtam újat. De én csak másfél műtétet ácsorogtam végig, de még mindíg fáj a derekam. Tudom, rossz a tartásom. De mégis, ott a második műtét végére, már minden bajom volt. Fájt a hátam, a nyakam, a vállam, a térdem. Pedig érdekes volt, és lekötött a dolog.

- Későn sötétedik. Még egy nagy megállapítás részemről. De engem akkor is megzavar. Későn feküdtem emiatt az elmúlt két éjszaka, mert nem éreztem, hogy már ilyen késő van. Ez nekem nem tesz jót.

Első nap a kórházban

Ma végre túléltem az első napot a kórházban. Eléggé lefáradtam. Leginkább amiatt, hoyg azért eléggé kell koncentrálnom, hogy megértsem mit mondanak nekem. Majd belejövök. Vagy sem.

Szóval reggel az UniLink nevű buszhálózat csodával mentem utaztam, amiről azt az előzetes infót kaptam, hogy majd ingyen használhatom. Hát ez így ebben a formában nem igaz. Legalábbis az egyetemen nagy boci szemekkel néztek rám, amikor megemlítettem. Újabb kb 10 000 Ft a kiadások listáján.
Egyébként nem teljesen értem hogy járnak, mert 10 perccel azelőtt lenn voltam a megállóban, ahogy a menetrend szerint itt kell lennie a szállás előtt. Ott a digitális tábla arról tájékoztatott hogy 25 perc múlva jön a busz... Fél óránként jár amúgy. Nem teljesen értem, azóta sem.

A kórházban ahhoz képest, hogy milyen komolyan vették magukat az előzetes e-mail csatározás során, élőben közel sem tűnnek olyan szervezettnek a dolgok.
Az irodában a hozzám kirendelt Andrew, az a bizonyos tágított fülcimpás, nem igazán volt képben a teendőkkel. (Ja, erre most jöttem rá, hogy korábban az e-mailekben az Ms titulust használtam, mert Andy-nak írta alá :-P Hupsz.) A beszedett adminisztrációs költséget is csak behajította egy asztalra, amin szerintem elnyelte a kupi. Az egész irodában állt a rendetlenség. Papírok, dossziék mindenhol szanaszét. Jártam még a könyvtárban, a kardiológia irodájában, és a sebészet adminisztrációs központjában. Ugyanez a kép mindenhol.

Miután végeztem az egyetemi részleggel, felkísértek Mr. Ohri (az osztályvezető, aki épp szabadságon van) titkárnőjéhez. Név szerint Lisa. Ő fogja megmondani minden reggel mit tegyek, ki fog rám vigyázni aznap, amíg Ohri távol van. Szóval nagy úr most fölöttem. Leültetett, mondta hogy Mohammed, akivel kéne lennem, tíz perc múlva érkezik. Majdfél óra múlva, szólt, h nem tudja hol van, és kerített nekem helyette egy Saed-et (asszem így írja a nevét). Szóval egy másik Burmából származó figurát. Vele rohangáltam egész nap. Ő egy fiatal jófej doki, aki magyarázott, is ezt azt. Szóval nem volt rossz. De ő sem szakadt bele a munka tempóba, mint senki más. Fél egykor, eldobta ami a kezében volt, és elment ebédelni... próbálná csak ezt meg Magyarországon valaki... :-P
Fölmentem Lisahoz, megpróbáltam megtudni, hogy hogy van a munkarendem, meddig kell maradnom ma, meg úgy általában hánytól-hányig dolgozom. Erre nem kaptam egyértelmű választ. Majd jövő héten Ohri megmondja. Na jó, de addigra lemegy a gyakorlat negyede.
Mindegy. Holanp minden esetre újra megyek be 9-re, akkor kezd ő is, és majd elirányít. Kérdezte, hogy az nem túl korai-e nekem. Heh. Tavaly 7-kor kezdtem minden nap.
Én is megebédeltem még a hazaiból, majd Lisa segítségével leakasztottam újra Saed-et. Amikór elkezdett egy MK RTG-ről kérdezgetni, Balázs javaslata szerint, megemlítettem neki, hogy mi magyarul tanulunk. Ezen igen csak meglepődött, de utána valószínüleg kevésbé nézett hülyének, hogy nem tudok róla érdemben beszélni. (Nem állítom hogy magyarul végig tudtam volna elemezni olyan szépen rendszerezve ahogy ő tette.)

Kb. negyed 4-ig maradtam, utána elkéredzkedtem tőle. Hazafelé meg akartam venni a havi bérletet a buszra, de nem sikerült. A sofőr inkább elhozott ingyen, mint hogy neki 50-esből kelljen visszaadani. (35 £ az ára). Még beugrottam a városba, abban reménykedve hogy a túrista információban meg tudom venni a jegyet, de 5 perccel az orrom előtt bezárt. A dolog csak azért bosszant, mert a buszon biztos nem tudom kártyával megvenni, és a készpénzem fogy. De nem tudok mit tenni.

Mára asszem itt a mese vége. Megzuhanyzom, eszem valamit, és még tanulok egy csöppet.
És köszi minden türelmes olvasónak ;-)

Első benyomások

Öszeszedtem pár dolgot, amik feltűntek az első napokban, vagy szokatlanok voltak valamiért. Lássuk csak címszavakban.

Közeli repülők: Ez még nem Anglia hanem a repülő út. Valószínűleg csak mert ritkán repülök, de nekem 3 olyan másik repülő is feltűnt, ami elég közel jött hozzánk. Megpróbáltam lefényképezni, de igazából nem látszanak, mert mire előrántottam a gépet elhúztak. Ha kinagyítom, eladhatom mint UFO fotó! :-)

Reptér: London Gatwick átépítés alatt... Többet gyalogoltunk ott mindenféle kordonok közt, meg üres folyosókon mint amekkora távon Ferihegyen busszal vittek. Lehet hogy van amiben mi vagyunk a jobbak? ;-)

Vonatjegy: Hát igen, ez egy fájó pont. Arról van szó, hogy megvettem előre a vonatjegyem, amihez kaptam egy ellenörző kódot, amivel ki lehet váltani a jegyet az automatából. Csak ellentétben a magyar rendszerrel ezek a gépek azzal kezdik, hogy rakd be a kártyád, amivel vásároltad a jegyet. Igen ám, de megvettem áprilisban, és azóta a bank lecserélte a kártyámat. A jegypénztárban meg hiába mondtam hogy de ugyanaz a név... Nézzem meg a terms and conditions-t. De hogy ne legyen ilyen egyszerű a dolog, miután kifizettem újra a 28,40 £ a vonaton megnéztem a fogalalási papírt, és rájöttem, hogy a másik kártyámmal vettem, amit (még) nem cserélt le a bank. Mindegy. Hülye vagyok, kapkodtam, hoyg elérjem a vonatot. De elértem.
Már csak egy "magyar" megjegyzés ehhez: jegyellenőrzés leszálláskor, kiléptető kapuval. Csak ép éjszaka ki van kapcsolva. Úgyhogy egyszer is kár volt kifizatni, nem hogy kétszer.

Ha már a vasútnál tartunk: Itt az összes vonat alul szedi az áramot mint nálunk a metró?... Nem a legjobb megoldás. Nem biztonságos, és alacsonyabb feszültséget enged csak meg.
Vasúti személyzet: 120 kg-s néger benga biztonsági, és 40 kg-s ferdeszemű vigyorgós. Sorozatgyártásúak, ugyanazok rohangáltak mind a 3 állomáson amin jártam.

Utcák: Falfirkát alig láttam, viszont mindenhol áll a szemét. Kukák túlcsordulva, csikkek és üdítős poharak mindenhol nagy mennyiségben.

Csap: Szerencsére nem mindenhol ragaszkodnak a ahgyományokhoz, és csak a konyhában van két külön csap. De ott viszont nagyon bosszantó.

Emberek: Sokfélék, és lazák. Szóval tényleg sok a bevándorló. Vasárnap amikor sétáltam, turbán, fejkendő,  színes bőr minden mennyiségben. Meg vannak itt is a lecsúszott rétegek ugyanúgy, a vonaton ugyanúgy van csöves, és amikor leszálltam egy (szerintem) drogos viszonylag fiatal lány rohangált fölalá a pályaudvaron, miközben folyamatosan artikulálatlanul beszélt. Szinén furcsa így magyar szemmel, hogy az emberek jelentős része tetovált. És nem csak az utca emberére igaz, hanem pl. a nővérek közt is nem egyen volt munka közben is jól látható helyen tattoo. A srác aki az adminisztrációmat intézte a kórházban, annak is jó 3-4 cm-re volt tágítva a fülcimpája. Szintén lazaság: azoknak a férfi orvosoknak akik éppen nem műtős ruhában vannak, a bőrcipő, szövetnadrág, ing kombináció mellett kilátszik a mellszőre. És ezt több pasinál is láttam, hogy a felső 3-4 gomb lazán ki van gombolva...

Betegek: aki épp nem haldoklik, azt kiültetik a minden ágy mellett megtalálható nagy székekbe. Ez tetszik. Nem egy elfekvő.

Árak: többen is riogattak azzal, hogy minden baromi drága. Hatalmas megkönnyebbülésemre az első vásárlás pozitív csalódás volt. Kb. 8000 forintnak megfelelő helyi egységért hatalmas bevásárlást végeztem az egyik szupermarketben. Nem sorolom föl, a kép magáért beszél.

(És igen, az ott egy vasaló :-D )

Fontosabb linkek

Picasa album: ide töltöm majd fel mindig az aktuális képeket. Aki ismer, tudja hogy sok fölösleges képet is készítek, úgyhogy előre is bocsánat ha nehéz megtalálni a lényeget.

Térképek:
- Helyek, amiket fontosnak gondolok
- Első napi felderítő út

Szállás - Orion's Point


University of Southampton, School of MedicineSouthampton General Hospital térképe - itt leszek az időm nagy részében
Az egyetem GugliMaps-on
Uni-Link - egyetemi busz hálózat, az U6-tal fogok járni
southampton.citysocialising.com - ööö, izé, itt fogok magamnak programokat vadászni nyelvtanulás céljából...

Egyenlőre ennyi, majd folytatom.
Már összegyűjtöttem pár dolgot, hoyg mit akarok leírni, de most már késő van, fekszem.

Miért is nem Európa?

... mert ez volt az egyik legalapvetőbb információ, amit Balázstól kaptam.
Apropó, hogy is kerülök ide?
Füle Balázs aki régen szomszédomban lakott, aneszteziológusként dolgozott itt Southamptonban, a Wessex Cardiac Centre-ben, és segített leszervezni a sebészet nyári gyakorlatomat.
Most nem írom le mennyi papírmunkával, és idegeskedéssel járt, mire eljutottam ide, sokaknak meséltem, mert honapok óta ezzel foglalkozom.

Életemben először írok Blogot, meglátjuk mi fog kisülni belőle!
Kicsit sajnálom, hogy a készülődésről nem írtam, mert az is érdekes volt, de így jártunk most már.
Úgyhogy Magdi néni szavaival élve: In medias res! :-D